Kommunikáció idős betegekkel

Negatív sztereotípiák, az „age-izmus” jelensége

Az idős emberekkel kapcsolatosan számos negatív sztereotip gondolat él a köztudatban. A megfelelő orvosi kommunikáció kialakításához saját sztereotípiáinkkal kell leszámolnunk. Az „önmagát beteljesítő jóslat jelensége” az idős embereknél fokozottan igaz lehet, vagyis szuggesztív orvosi kommunikációval könnyen „teremthetünk” magatehetetlenül bólogató vagy éppen irritálóan agresszív idős betegeket magunk körül.

A szituatív kommunikáció fenntartása

Fontos fejben tartanunk, hogy az idős emberek is sokfélék. Hibát követünk el, ha beállítjuk magunkat egyfajta „idős beteg kommunikációra”. A szituatív kommunikáció, vagyis a „ figyelmesen és jól értelmezett szituációra való megfelelő reagálás” alkalmazása, az ő esetükben s ugyanúgy érvényes, mint más betegnél.

A tapasztalatok alapján, az idős emberek nagy része, még a dementiával küszködők is, a megfelelő kommunikáció kialakításával képesek logikusan megfogalmazni panaszaikat, előadásmódjuk nem szubjektívebb és időigényesebb fiatalabb társaikénál.

A vizit kereteinek betartása
Paradox módon éppen azzal lehetséges a vizit kereteinek betartása, hogy megnöveljük a személyes jellegű kommunikáció arányát. A keretet szó szerint érthetjük, mert a beszélgetés kezdetét és a lezárást is valamilyen személyes jellegű témának kell meghatároznia.

Gügyögés és a bébi-nyelvezet kerülése
A tisztelet helyes értelmezése azt jelenti, hogy a másik embert szükségleteivel együtt komolyan vesszük. Gyakran elkövetett hiba az idősekkel történő gügyögés, egyfajta bébi-nyelv használata. Ez regressziós helyzetet teremt, amiben látszólag jól alkalmazkodó, de valójában alacsony compliance viselkedésű betegeket találhatunk magunk körül.

A tisztelet mint kommunikációs technika: a validáció módszere
A validáció speciális kommunikációs módszer, amelyet már több osztrák gyógyító intézményben bevezettek. A validációban a méltóságról, tiszteletről és elismerésről van szó, egyszerűen arról, hogy a másik embert teljes értékűnek tekintsük, az érzéseit és igényeit elismerjük.

Támogató körülmények megteremtése

Viszonylag egyszerűen, a környezeti zajok csökkentésével, a beteghez közelebb ülve, a gyors beszédtempó kerülésével az orvost és a beteget is támogató mikrokörnyezetet teremthetünk.

Kérdések és konkrét megfogalmazások

Az, „aki kérdez, az vezet” szabályát akkor alkalmazzuk megfelelően, ha a kérdések az adott személy számára relevánsak. Kérdezzünk lassabban, kevesebbet és konkrétabb megfogalmazásban. Gyakori jelenség, hogy a „türelmetlen gyógyító”, kérdésekkel próbálja a helyzete felgyorsítani, ami a valóságban, ellentétes hatáshoz vezethet.

Memória zavarok. Várni vagy kérdezni?
Ha a páciens nem emlékszik biztosan az általa szedett gyógyszerek neveire, használjunk segítő kérdéseket, de ne öntsük kérdések özönét a betegünkre! A várni tudás, a türelem kommunikációja több eredménnyel járhat, mint a megfelelő kérdezéstechnika.

Emlékeztető írások: alacsony hatékonyság

A tapasztalatok szerint, a gyógyításhoz szükséges adatok, mint pl. a gyógyszer neve, a következő vizit időpontja, a gyógyszerszedés időpontjai a beteg számára leírva sem javítják jelentősen a kommunikáció, illetve a compliance hatékonyságát. Az írott információ előnyös abban az esetben ha a személyes orvos-beteg kommunikációt, közösségi kommunikáció is kiegészíti, vagyis az írott üzenet ismert célszemélyekhez eljuttatható.

Együttműködési problémák megoldása

Ahogy korábbi hírleveleinkben már leírtuk, a fentiekhez hasonlóan, a „problémás betegek” jelentős részénél, a személyes kommunikációt szükséges un. közösségi kommunikációval kiegészítenünk. Kognitív zavarokkal, beszűkült készségekkel rendelkező idős emberek esetében a közösség, vagyis a család, szomszédok, barátok, gondozók bevonása nélkül, az orvos—beteg kommunikációra óriási teher rakódhat. A gyakorlatban, a beteget támogató környezet bevonása a gyógyítási folyamatba, hamar megtérülő idő- és energia befektetést igényel az orvos részéről.

Helyzet elemzés:

Ön, mit tenne a következő esetben?

Idős páciense ismételten bizonytalannak tűnik, amikor megkérdezi tőle gyógyszerszedési szokásait. Mivel ez már többször előfordult, Ön is elbizonytalanodik, hogy páciense megfelelő időben és mennyiségben használja-e a felírt gyógyszereket. Ebben az esetben a legokosabb, ha:

1. Felírja jól olvashatóan, akár a gyógyszerek neveinek különböző színű megjelölésével, az időpontok és a gyógyszer mennyiségének egyértelmű megjelölésével az összes, a gyógyszer szedéséhez szükséges fontos adatot a beteg számára. Megkéri páciensét, hogy a gyógyszerek beszedést követően, jelölje meg a papíron, ha az adott gyógyszert bevetette.

2. Végiggondolja, hogy kit tudna a páciens környezetéből bevonni a gyógyítási folyamatba, a hasonló esetek megelőzése miatt.

3. Megfelelő türelemmel és kérdésekkel „ körbe járják” páciensével a gyógyszerszedés körüli problémákat. Megkérdezi, mi okoz neki nehézséget, milyen tényezők segítenék a gyógyszerszedés megfelelő betartását.