Rossz hír közlése és hatása a gyógyszerszedési szokásokra

Mi tekintünk rossz hírnek?
Az orvos-beteg kommunikációban rossz hírnek tekintjük a beteg rossz vagy romló egészségi állapotát kommunikáló hírközlést. Szűkebb értelemben rossz hír közlésének nevezzük azokat a helyzeteket, amelyek visszafordíthatatlan, vagy befolyásolhatatlan egészségi állapotra utaló kommunikációt tartalmaznak.

A rossz hír közlésének szabálya
Kommunikáció közlés helyett
A rossz hír átadása minden esetben interaktív kommunikációs helyzetben kell, hogy megtörténjen. A közlés helyett tehát kommunikáljunk betegünkkel vagy hozzátartozóival. Kérdezzük meg véleményüket, hallgassuk meg érzéseiket, gondolataikat. A rossz hír közlésekor elsősorban érzelmi jellegű kommunikációra kell számítanunk, a racionális üzenetek átadásának esélye csökken. Ne bonyolódjunk tudományos igényű modellek és magyarázatok útvesztőjébe, a betegeket elsősorban gyakorlati kérdések foglalkoztatják, ezekre próbáljunk megfelelő válaszokat adni.

Az orvos elérhetősége
A betegek és hozzátartozók kérdései, a negatív hír első feldolgozása után, vagyis többnyire már az orvos távollétében fogalmazódnak meg. Fontos tehát, hogy amennyiben lehetséges biztosítsuk őket elérhetőségünkről további kérdések, dilemmák esetére.

Bizalmatlanság a gyógyszerekkel szemben
Romló tünetek vagy hirtelen bekövetkező negatív állapot változás esetén a beteg bizalmát vesztheti eddigi gyógyszereiben. Ez a bizalmatlanság az orvosra is kiterjedhet. A kialakuló bizalmatlanság ronthatja a beteg compliance viselkedését, sőt a gyógyszerek teljes elhagyásához is vezethet.

Gyógyszerfelírási nyomás az orvoson
Ezzel ellentétes hatásként a beteg új, hatékonyabb gyógyszer felírását kérheti, gyakran jelentős nyomást is gyakorolva orvosára. Fel kell készülni azokra a helyzetekre is, amikor a beteg „régi gyógyszerének elhagyásával” zsarolhatja meg orvosát. Ezeket a helyzeteket természetes lélektani hatásnak kell tekintenünk és körültekintéssel, megértéssel kezelnünk. A „gyógyszerbe kapaszkodás” problémáját csak lélektani úton, a bizalom helyreállítással oldhatjuk meg, kerülni kell a merev elutasítást és a placebo gyógyszeradás gyakorlatát is.

Gyógyszerszedés gyógyszerfelírás nélkül
Ha a fenti helyzetet nem megfelelően kezeljük, előfordulhat, hogy a beteg saját gyógyszerszedést alakít ki, ellenőrizhetetlen forrásból beszerzett gyógyszerek segítségével.
„Beoltási hatásként” erre a veszélyre előre fel kell hívnunk a beteg és környezete figyelmét. Biztosítanunk kell, hogy az elérhető legjobb hatásanyagú készítményt kapja, óvakodjon a csalástól.

Ön mit tenne az alábbi helyzetben?

Krónikus, magas vérnyomású betegének vizsgálata a vérnyomásértékeinek romlását mutatja. Betege nyíltan megmondja Önnek, hogy mivel semmilyen javulás nem történt, úgy érzi itt a legfőbb ideje, hogy fokozatosan elhagyja gyógyszereit, amelyek sokba kerülnek és egyéb panaszokat is okoznak. Ehhez az Ön segítségét kéri.

Lehetséges válaszok:

1. Leülteti betegét és racionális, ugyanakkor a laikusok számára is érthető módon elmagyarázza, hogy a gyógyszerszedésének abbahagyása milyen magas egészségügyi kockázattal jár. Kissé megijeszti betegét, de ezt követően felsorolja a gyógyszer előnyös tulajdonságait.
2. Őszintén kifejezi betege számára, hogy belátja és emberileg megérti, hogy a gyógyszerszedés iránti bizalma megtört, de a gyógyszerszedés abbahagyása komoly kockázattal jár, amihez Ön nem nyújthat segítséget. Kéri, hogy gondolkodjon pár napot és jöjjön vissza Önhöz. Megbeszélik, hogy betegét újabb vizsgálatra küldi.
3. Betegével kötetlen beszélgetésbe kezd, amiben rákérdez gyógyszerszedési szokásaira, az említett mellékhatásokra, illetve életmódjára, anyagi helyzetére. A beszélgetést követően elmondja a gyógyszer pozitív, egészségvédő tulajdonságait és ezek után kitér a gyógyszerelhagyás veszélyeire.